Sziasztok!

Sajnálom, hogy eltűntem, de nem voltam gép közelben az utóbbi napokban. Viszont a részt ma elkezdtem írni, és holnap fel is teszem! Addig is kárpótlásul itt van az első novellám. Véleményeket várok ;)

You lost me: elolvasom

Legyetek rosszak!

xoxo.
Nia

You lost me

“ De hát annyiféle módja van egy szív összezúzásának. Törhet így, és törhet úgy, az eredmény mindenképpen ugyanaz. “

(By Laurell Kaye Hamilton)

Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Mindenki látta, csak én nem. Elvakított a szerelem és a naivitásom. Bíztam benne, ő volt a mindenem, senki és semmi más nem számított rajta kívül. Most mégis semmim nincs. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette. Annyira fáj. Esküdözött rá, hogy nem igaz. Hazudott. Istenem, annyiszor a szemembe hazudott, és én gondolkozás nélkül elhittem neki mindent.Miért is ne hittem volna, imádtam Őt. Bíztam benne. Bíztam… és a legrosszabb, hogy csak magamat tudom ezért okolni és utálni. Őt nem.

Tényleg ezt érdemlem?! Ezt, hogy hónapokon át hazudozzon, átverjen és megalázzon? Biztos nem adtam meg neki mindent amire vágyott, kevés voltam neki. Gondolhattam volna. Semmi különleges nincs bennem, miért is akarna örökre maga mellett tudni. Megunt. Azok a lányok valószínűleg sokkal szebbek, csinosabbak sőt már-már tökéletesek voltak, nem úgy, mint én.

Hogy is vetekedhetnék azokkal a lányokkal, akik nap mint nap ott vannak előtte,gyönyörűek és kérés nélkül mindent megadnának neki amire csak egy férfi vágyhat. Csak legyen vége,csak ne érezzek többet. Egyszerűen nem bírom tovább. Muszáj véget vetnem ennek az egésznek. Semmi értelme, hogy tovább tűrjem. Nem. Nem akarom. Vége lesz, már csak percek kérdése, és örökre vége minden fájdalmamnak.Ez lesz a legjobb. Mindenkinek.

Miryam remegő kezekkel zárta kulcsra a fürdőszoba ajtót. Ahogy ezek a gondolatok cikáztak a fejében egyre nyomorultabban érezte magát. Csak az az egy lebegett a szeme előtt, hogy végre véget vessen ennek az egésznek. Elege volt belőle, hogy az emberek sajnálkozva néznek rá, hogy az egész világ arról beszél, hogy vőlegénye hónapokon át csalta őt a háta mögött. Megalázva érzi magát. Ha megcsalta annak egy oka lehet, mégpedig az, hogy ő nem elég jó neki, és most erről beszél az egész világ.

Remegve húzta ki a kis fehér fiókot, és kivett belőle egy a keresett tárgyat. Ahogy felnézett, és a tükörben meglátta magát, újból kitört belőle a zokogás. Nem rég még ketten álltak ugyanitt, a szokásos esti közös fürdőzés után, Bill hátulról ölelte és mosolyogva figyelte, ahogy Miryam a gyönyörű eljegyzési gyűrűjét nézegeti a tükörben, amit alig néhány órával azelőtt adott át neki. Akkor még minden annyira tökéletes volt. “Szeretlek, angyalom” suttogta Miryam fülébe, oly édesen, amire más volt, és nem is lesz képes soha. Miryam leült a földre és nekidőlt a sarokkádnak.

Csak bámult maga elé. Mélykék szemeiből patakzott a könny, máskor édes, mosolygós vidámságot és boldogságot sugárzó angyali arca most csak a fájdalmat és megtörtséget tükrözte. Hosszú csokoládébarna haja csapzottan hullott a vállára. Ha valaki látta volna, valószínűleg rá se ismer.

-Miryam! Angyalom…-hallatszott be Bill édes hangja- könyörgöm, beszéljünk végre! Gyere ki onnan, beszéljük meg…Már 1 hónap eltelt, és lehetőséget se kaptam, hogy valahogy jóvá tegyem. A lány újból sírni kezdett ahogy meghallotta a hangját. Miért jött át? Miért kellett a szemébe nézzen?

-Tudom, hogy most utálsz…én is utálom magam! Mindent megadnék érte, hogy visszafordítsam az időt…Gyűlölöm magam, hogy ezt tettem veled. Miryam…szerelmem, gyere ki. Csak hallgass végig…kérlek!-könyörgött tovább az énekes

-Bill, inkább hagyd békén. Sok neki ez most…majd később beszélsz vele-ment oda Tom kétségbeesett testvéréhez- Gyere, menjünk. Szellőztesd ki a fejed. Mondtam, hogy rossz ötlet csak így beállítani hozzá -beszélnem kell vele…muszáj. El kell mondjam neki, hogy mennyire szeretem, és hogy bánom ami történt- Bill hatalmas könnyes szemekkel bámult ikertestvérére

-Jó. Majd később elmondod…-húzta arrébb az ajtótól- Miryam, kijöhetsz. Elmegyünk.-szólt be a lánynak.

Bill kis angyala, az éles pengét fogdosva meredt maga elé. Csak azután mozdult meg miután hallotta a bejárati ajtó csapódását. Fáradtan sóhajtott fel. Majd a pengére tévedt a tekintete. Itt az idő. Gondolta magában, majd a jobb csuklójához tette. Behunyta a szemét, és szép lassan nyomta magába penge élét. Leírhatatlanul fájt neki, de még mindig nem annyira, mint a szíve. A lehető leglassabban húzta végig a erén. Csupasz combján érezte a forró vért ahogy egyre nagyobb cseppekben és szaporábban csöpög. Percről percre jobban zsibbadt a jobb keze, úgyhogy átrakta abba a pengét, és ugyanezt végig csinálta bal csuklóján is.

Tehetetlenül hullottak maga mellé a kezei, ömlött belőlük a vér. Miryam csukott szemmel ült a kádnak dőlve, egyre tompában érzékelte maga körül a világot. Nem érdekelte a fájdalom, amit a kezeiben érzett, csak arra várt, hogy végre mindennek vége legyen. Főleg az életének…Úgy érezte, mintha zuhanna. Szemei csukva voltak, alig vett levegőt, nem hallotta és nem érezte, hogy mi van körülötte. Emlékeket peregtek le előtte… .....

.....

-Tudod mi jutott eszembe?-Bill még közelebb húzta magához a lányt, és nyomott egy apró, de annál finomabb puszit a szájára. Épp az évi nyaralásukat töltötték az ikrek a Karibb szigeteken, és ezúttal Bill barátnőjét is magával hozta. Amióta összejöttek elválaszthatatlanok. Turnéra is hordta magával. Persze rejtegetni kellett mindig, ami nem tetszett az énekesnek, de a lényeg, hogy ott volt vele mindig.

-Hmm, na mi?-mosolyodott el, és Billre nézetem azokkal a gyönyörű mélykék szemeivel, amikkel minden egyes alkalommal sikerült teljesen elbűvölje az énekest.

-Be akarlak mutatni mindenkinek! Elegem van a titkolózásból, és hogy mindig bujkálnunk kell! Vállalni akarlak…-jelentette ki határozottan

-Biztos jó ötlet ez? Ilyen hamar…-Miryam kételkedve pislogott szerelmére, nem szerette volna megbántani azzal, hogy esetleg, azt érezteti vele, hogy nem szeretné ezt.Tudta jól, hogy ez az egész felhajtás Billel együtt jár. De akkor sem látta volna saját magát szívesen a legfrissebb pletykalapok címlapjain.

-Hamar? Már lassan 6 hónapja együtt járunk-mosolyodott el Bill- és mindenkinek el akarom mondani, hogy mennyire szeretlek…

Emlékezetes pillanat volt ez. Bill először mondta ki, hogy szereti a lányt. Éreztette vele, és Miryam tisztában volt vele, hogy szereti őt Bill. De akkor is, annyira szerette volna hallani. Sose felejtette el azt a pillanatot, ahogy a tengerparton figyelték a naplementét, és Bill végre kimondta azt a bizonyos szót.

-Én is szeretlek édes…-szinte már suttogott. Csak mi ők ketten léteztek. Senki, és semmi más nem számított, csak, hogy együtt lehettek–ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, akkor én nem bánom!

-Tényleg ezt akarom. Tudja meg az egész világ, hogy kivel fogom leélni az egész életemet-vigyorog- és amúgy is…hagy irigykedjenek rám, hogy nekem ilyen barátnőm van. Az egész éjszakát a parton töltötték. Nem történt nagy dolog, csak egy szó hangzott el, többször is. De Miryamnek mégis ezek volt élete legjobb pillanatai.

.....

Az emlék képeket sötétség követte, és nyugodtság árasztotta el minden porcikáját. Végre elmúlt az az égető fájdalom, amit annyira meg akart szabadulni, nem érzett többé semmit. Mintha csak elaludt volna. El is aludt. Örökre.

Közben Tom a kisöccsét nyugtatta a közeli parkban, próbált egy kis lelket önteni belé. Nagyon jól tudta, hogy Bill most abszolút elcseszte a dolgokat, és hogy csak ő a hibás mindenért. De mégis csak az öccse. Mellette a helye és segítenie kell neki.

-Soha nem fog megbocsájtani…-ismételte el sokadjára is az énekes -Ha kitartó vagy, akkor biztos meg fog. Szeret téged, és ezen még az sem változtat, hogy egy idióta vagy…-sóhajtozott Tom

-Nem várhatom el tőle, hogy elfelejtse ami történt…meg se érdemlem őt!

-Ti egymásnak letettek teremtve! Hányszor mondjam még el? Ne siránkozz már, olyan vagy mint egy kislány. Elcseszted. Ennyi. Ezen úgyse tudsz már változtatni, ami megtörtént, az megtörtént. Inkább azon agyalj, hogy minél hamarabb visszakapd őt-magyarázta Tom-Mindjárt visszamegyünk és beszéltek. Könyörögsz neki, bebizonyítod, hogy soha többet nem leszel ekkora köcsög, na meg közben elhalmozod olyan csöpögős szerelmes izékkel, amikhez te úgyis annyira értesz…Szép lassan ki fogtok békülni, hidd el nekem

-Ha nem…akkor…akkor én…én nélküle élni se akarok tovább-nézett bátyja szemébe Bill

-Ne beszélj hülyeséget, olyan nincs, hogy nem! Na gyere, menjünk vissza…én majd lent maradok a nappaliban amíg te beszélsz vele-felállt a padról, és felhúzta Billt is.

Majd elindultak vissza Miryamhez. Mikor odaértek Tom leült a nappaliban és bekapcsolta a TVt, Bill pedig a lány szobája felé vette az irányt.

Mielőtt még ez az egész megcsalás kirobbant volna mind hárman itt laktak, de Bill elköltözött egy hotelbe utána, Tom pedig a napjai kétharmadát ott töltötte és vigasztalta. Bill hiába kopogott a szoba ajtaján, nem kapott választ. Úgyhogy benyitott. Sehol senki. Végig nézte az összes szobát de Miryamet nem találta egyikben sem. Végül eszébe jutott a fürdőszoba, lehet épp nyugtató fürdőt vesz. Biztos ott van.

-Miryam, szerelmem….itt vagy?-bekopogott- Csak hallgass meg, angyalom! Könyörgöm…

Válasz ismét nem érkezett. Az autója viszont a ház előtt parkolt, tehát itthon kell legyen. Tovább kopogott és kérlelte a lányt, hogy jöjjön ki és beszéljenek. Megpróbált benyitni, de az ajtó zárva volt.

Szörnyű érzés kerítette hatalmába. Minél hamarabb be akart jutni a fürdőszobába, érezte, hogy valami nincs rendben. De azt még csak nem is sejtette, hogy mekkora a baj…

Leszaladt Tom után, hogy segítsen betörni az ajtót.

-Nem is tudom Bill, én elég mérges lennék ha rám törnék az ajtót fürdés közben…-állt meg az ajtó előtt Tom is-biztos ül a kádban és zenét hallgat az Ipodról, azért nem válaszol. Vagy lehet, hogy bent sincs…

-Nem. Valami baj van,érzem-hadarta kétségbeesetten-Biztos bent van, zárva az ajtó. Mégsem hallok semmi mozgást, és még csak nem is válaszolt. Lehet rosszul lett-ijedezett az énekes- gyerünk, tőrjük be, mielőtt még nem késő!

Szegény kicsi Bill, ha tudná, hogy mennyire elkésett…Tom hátrébb lépett és berúgta az ajtót. Azt hiszem örökre bevésődött az emlékeik közé az a látvány ami ott fogadta őket. Miryam falfehéren hevert a földön, körülötte hatalmas vértócsa. Már legalább egy órája kialudt benne az élet utolsó szikrája is.

-Édes istenem…-szörnyedt el Tom- hívom a mentőket- remegő kezekkel vette elő a telefonját és máris tárcsázott is, nagyon erőlködött, hogy sikerüljön visszatartsa a könnyeit, hogy legalább beszélni tudjon a telefonba.

Bill teljesen elsápadt, ahogy meglátta élete szerelmét.Habozás nélkül rohant oda hozzá. Letérdelt Miryam mellé, és olyan szorosan ölelte magához az élettelen testet amennyire csak tudta. Remegve simogatta a lány arcát.

-Miryam, angyalom…mit csináltál? Ne, nem lehet! Nem hagyhatsz itt, nem szabad!Gyerünk Miryam, nyisd ki a szemed…küldj el a fenébe, mondd a szemembe, hogy mennyire utálsz, és hogy soha többet nem akarsz még csak látni se…csak ezt ne csináld- a sírástól folyton elcsuklott a hangja, reszketett és teljesen elfehéredett ő is – Hallasz engem? Édesem…ne, könyörgöm ne csináld ezt! Ne menj el!- folyamatosan rázogatta a lányt, simogatta, puszilta…próbálta felébreszteni. Mind hiába.

-Bill, ő már…nincs itt- szólalt meg Tom elcsukló hangon

-Nem!-csattant fel- Ne is mondj ilyet! Hallod?! Fel fog ébredni…fel kell ébredjen-ellenkezett testvérével-Szeretlek angyalom, annyira szeretlek…

De nem ébredt fel. Akárhogy könyörgött Bill, Miryam nem ébredt fel többet. Amikor a mentősök kiértek, elvitték a holt testet. Bill viszont ott maradt.Összetörve, akkora fájdalommal a szívében, amit eddig elképzelni se tudott volna. Meghalt élete szerelme, és vele együtt Billből is meghalt egy rész. Az egészért csak magát tudta okolni, ha nem csinálja azt, amit csinált, akkor ez az egész nem történik meg. Akkor most az esküvőjüket tervezgetnék, és olyan boldogok lennének, mint senki más ezen a világon.

Bocsiiiii

Mára terveztem a folytatást, de most értünk haza. Egész nap nem voltam itthon, úgyhogy sajnos nem tudtam haladni az új résszel. Holnapra megpróbálom összehozni (:

xoxo.
Nia