Sziasztok!

Sajnálom, hogy eltűntem, de nem voltam gép közelben az utóbbi napokban. Viszont a részt ma elkezdtem írni, és holnap fel is teszem! Addig is kárpótlásul itt van az első novellám. Véleményeket várok ;)

You lost me: elolvasom

Legyetek rosszak!

xoxo.
Nia

You lost me

“ De hát annyiféle módja van egy szív összezúzásának. Törhet így, és törhet úgy, az eredmény mindenképpen ugyanaz. “

(By Laurell Kaye Hamilton)

Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Mindenki látta, csak én nem. Elvakított a szerelem és a naivitásom. Bíztam benne, ő volt a mindenem, senki és semmi más nem számított rajta kívül. Most mégis semmim nincs. Nem tudom elhinni, hogy ezt tette. Annyira fáj. Esküdözött rá, hogy nem igaz. Hazudott. Istenem, annyiszor a szemembe hazudott, és én gondolkozás nélkül elhittem neki mindent.Miért is ne hittem volna, imádtam Őt. Bíztam benne. Bíztam… és a legrosszabb, hogy csak magamat tudom ezért okolni és utálni. Őt nem.

Tényleg ezt érdemlem?! Ezt, hogy hónapokon át hazudozzon, átverjen és megalázzon? Biztos nem adtam meg neki mindent amire vágyott, kevés voltam neki. Gondolhattam volna. Semmi különleges nincs bennem, miért is akarna örökre maga mellett tudni. Megunt. Azok a lányok valószínűleg sokkal szebbek, csinosabbak sőt már-már tökéletesek voltak, nem úgy, mint én.

Hogy is vetekedhetnék azokkal a lányokkal, akik nap mint nap ott vannak előtte,gyönyörűek és kérés nélkül mindent megadnának neki amire csak egy férfi vágyhat. Csak legyen vége,csak ne érezzek többet. Egyszerűen nem bírom tovább. Muszáj véget vetnem ennek az egésznek. Semmi értelme, hogy tovább tűrjem. Nem. Nem akarom. Vége lesz, már csak percek kérdése, és örökre vége minden fájdalmamnak.Ez lesz a legjobb. Mindenkinek.

Miryam remegő kezekkel zárta kulcsra a fürdőszoba ajtót. Ahogy ezek a gondolatok cikáztak a fejében egyre nyomorultabban érezte magát. Csak az az egy lebegett a szeme előtt, hogy végre véget vessen ennek az egésznek. Elege volt belőle, hogy az emberek sajnálkozva néznek rá, hogy az egész világ arról beszél, hogy vőlegénye hónapokon át csalta őt a háta mögött. Megalázva érzi magát. Ha megcsalta annak egy oka lehet, mégpedig az, hogy ő nem elég jó neki, és most erről beszél az egész világ.

Remegve húzta ki a kis fehér fiókot, és kivett belőle egy a keresett tárgyat. Ahogy felnézett, és a tükörben meglátta magát, újból kitört belőle a zokogás. Nem rég még ketten álltak ugyanitt, a szokásos esti közös fürdőzés után, Bill hátulról ölelte és mosolyogva figyelte, ahogy Miryam a gyönyörű eljegyzési gyűrűjét nézegeti a tükörben, amit alig néhány órával azelőtt adott át neki. Akkor még minden annyira tökéletes volt. “Szeretlek, angyalom” suttogta Miryam fülébe, oly édesen, amire más volt, és nem is lesz képes soha. Miryam leült a földre és nekidőlt a sarokkádnak.

Csak bámult maga elé. Mélykék szemeiből patakzott a könny, máskor édes, mosolygós vidámságot és boldogságot sugárzó angyali arca most csak a fájdalmat és megtörtséget tükrözte. Hosszú csokoládébarna haja csapzottan hullott a vállára. Ha valaki látta volna, valószínűleg rá se ismer.

-Miryam! Angyalom…-hallatszott be Bill édes hangja- könyörgöm, beszéljünk végre! Gyere ki onnan, beszéljük meg…Már 1 hónap eltelt, és lehetőséget se kaptam, hogy valahogy jóvá tegyem. A lány újból sírni kezdett ahogy meghallotta a hangját. Miért jött át? Miért kellett a szemébe nézzen?

-Tudom, hogy most utálsz…én is utálom magam! Mindent megadnék érte, hogy visszafordítsam az időt…Gyűlölöm magam, hogy ezt tettem veled. Miryam…szerelmem, gyere ki. Csak hallgass végig…kérlek!-könyörgött tovább az énekes

-Bill, inkább hagyd békén. Sok neki ez most…majd később beszélsz vele-ment oda Tom kétségbeesett testvéréhez- Gyere, menjünk. Szellőztesd ki a fejed. Mondtam, hogy rossz ötlet csak így beállítani hozzá -beszélnem kell vele…muszáj. El kell mondjam neki, hogy mennyire szeretem, és hogy bánom ami történt- Bill hatalmas könnyes szemekkel bámult ikertestvérére

-Jó. Majd később elmondod…-húzta arrébb az ajtótól- Miryam, kijöhetsz. Elmegyünk.-szólt be a lánynak.

Bill kis angyala, az éles pengét fogdosva meredt maga elé. Csak azután mozdult meg miután hallotta a bejárati ajtó csapódását. Fáradtan sóhajtott fel. Majd a pengére tévedt a tekintete. Itt az idő. Gondolta magában, majd a jobb csuklójához tette. Behunyta a szemét, és szép lassan nyomta magába penge élét. Leírhatatlanul fájt neki, de még mindig nem annyira, mint a szíve. A lehető leglassabban húzta végig a erén. Csupasz combján érezte a forró vért ahogy egyre nagyobb cseppekben és szaporábban csöpög. Percről percre jobban zsibbadt a jobb keze, úgyhogy átrakta abba a pengét, és ugyanezt végig csinálta bal csuklóján is.

Tehetetlenül hullottak maga mellé a kezei, ömlött belőlük a vér. Miryam csukott szemmel ült a kádnak dőlve, egyre tompában érzékelte maga körül a világot. Nem érdekelte a fájdalom, amit a kezeiben érzett, csak arra várt, hogy végre mindennek vége legyen. Főleg az életének…Úgy érezte, mintha zuhanna. Szemei csukva voltak, alig vett levegőt, nem hallotta és nem érezte, hogy mi van körülötte. Emlékeket peregtek le előtte… .....

.....

-Tudod mi jutott eszembe?-Bill még közelebb húzta magához a lányt, és nyomott egy apró, de annál finomabb puszit a szájára. Épp az évi nyaralásukat töltötték az ikrek a Karibb szigeteken, és ezúttal Bill barátnőjét is magával hozta. Amióta összejöttek elválaszthatatlanok. Turnéra is hordta magával. Persze rejtegetni kellett mindig, ami nem tetszett az énekesnek, de a lényeg, hogy ott volt vele mindig.

-Hmm, na mi?-mosolyodott el, és Billre nézetem azokkal a gyönyörű mélykék szemeivel, amikkel minden egyes alkalommal sikerült teljesen elbűvölje az énekest.

-Be akarlak mutatni mindenkinek! Elegem van a titkolózásból, és hogy mindig bujkálnunk kell! Vállalni akarlak…-jelentette ki határozottan

-Biztos jó ötlet ez? Ilyen hamar…-Miryam kételkedve pislogott szerelmére, nem szerette volna megbántani azzal, hogy esetleg, azt érezteti vele, hogy nem szeretné ezt.Tudta jól, hogy ez az egész felhajtás Billel együtt jár. De akkor sem látta volna saját magát szívesen a legfrissebb pletykalapok címlapjain.

-Hamar? Már lassan 6 hónapja együtt járunk-mosolyodott el Bill- és mindenkinek el akarom mondani, hogy mennyire szeretlek…

Emlékezetes pillanat volt ez. Bill először mondta ki, hogy szereti a lányt. Éreztette vele, és Miryam tisztában volt vele, hogy szereti őt Bill. De akkor is, annyira szerette volna hallani. Sose felejtette el azt a pillanatot, ahogy a tengerparton figyelték a naplementét, és Bill végre kimondta azt a bizonyos szót.

-Én is szeretlek édes…-szinte már suttogott. Csak mi ők ketten léteztek. Senki, és semmi más nem számított, csak, hogy együtt lehettek–ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, akkor én nem bánom!

-Tényleg ezt akarom. Tudja meg az egész világ, hogy kivel fogom leélni az egész életemet-vigyorog- és amúgy is…hagy irigykedjenek rám, hogy nekem ilyen barátnőm van. Az egész éjszakát a parton töltötték. Nem történt nagy dolog, csak egy szó hangzott el, többször is. De Miryamnek mégis ezek volt élete legjobb pillanatai.

.....

Az emlék képeket sötétség követte, és nyugodtság árasztotta el minden porcikáját. Végre elmúlt az az égető fájdalom, amit annyira meg akart szabadulni, nem érzett többé semmit. Mintha csak elaludt volna. El is aludt. Örökre.

Közben Tom a kisöccsét nyugtatta a közeli parkban, próbált egy kis lelket önteni belé. Nagyon jól tudta, hogy Bill most abszolút elcseszte a dolgokat, és hogy csak ő a hibás mindenért. De mégis csak az öccse. Mellette a helye és segítenie kell neki.

-Soha nem fog megbocsájtani…-ismételte el sokadjára is az énekes -Ha kitartó vagy, akkor biztos meg fog. Szeret téged, és ezen még az sem változtat, hogy egy idióta vagy…-sóhajtozott Tom

-Nem várhatom el tőle, hogy elfelejtse ami történt…meg se érdemlem őt!

-Ti egymásnak letettek teremtve! Hányszor mondjam még el? Ne siránkozz már, olyan vagy mint egy kislány. Elcseszted. Ennyi. Ezen úgyse tudsz már változtatni, ami megtörtént, az megtörtént. Inkább azon agyalj, hogy minél hamarabb visszakapd őt-magyarázta Tom-Mindjárt visszamegyünk és beszéltek. Könyörögsz neki, bebizonyítod, hogy soha többet nem leszel ekkora köcsög, na meg közben elhalmozod olyan csöpögős szerelmes izékkel, amikhez te úgyis annyira értesz…Szép lassan ki fogtok békülni, hidd el nekem

-Ha nem…akkor…akkor én…én nélküle élni se akarok tovább-nézett bátyja szemébe Bill

-Ne beszélj hülyeséget, olyan nincs, hogy nem! Na gyere, menjünk vissza…én majd lent maradok a nappaliban amíg te beszélsz vele-felállt a padról, és felhúzta Billt is.

Majd elindultak vissza Miryamhez. Mikor odaértek Tom leült a nappaliban és bekapcsolta a TVt, Bill pedig a lány szobája felé vette az irányt.

Mielőtt még ez az egész megcsalás kirobbant volna mind hárman itt laktak, de Bill elköltözött egy hotelbe utána, Tom pedig a napjai kétharmadát ott töltötte és vigasztalta. Bill hiába kopogott a szoba ajtaján, nem kapott választ. Úgyhogy benyitott. Sehol senki. Végig nézte az összes szobát de Miryamet nem találta egyikben sem. Végül eszébe jutott a fürdőszoba, lehet épp nyugtató fürdőt vesz. Biztos ott van.

-Miryam, szerelmem….itt vagy?-bekopogott- Csak hallgass meg, angyalom! Könyörgöm…

Válasz ismét nem érkezett. Az autója viszont a ház előtt parkolt, tehát itthon kell legyen. Tovább kopogott és kérlelte a lányt, hogy jöjjön ki és beszéljenek. Megpróbált benyitni, de az ajtó zárva volt.

Szörnyű érzés kerítette hatalmába. Minél hamarabb be akart jutni a fürdőszobába, érezte, hogy valami nincs rendben. De azt még csak nem is sejtette, hogy mekkora a baj…

Leszaladt Tom után, hogy segítsen betörni az ajtót.

-Nem is tudom Bill, én elég mérges lennék ha rám törnék az ajtót fürdés közben…-állt meg az ajtó előtt Tom is-biztos ül a kádban és zenét hallgat az Ipodról, azért nem válaszol. Vagy lehet, hogy bent sincs…

-Nem. Valami baj van,érzem-hadarta kétségbeesetten-Biztos bent van, zárva az ajtó. Mégsem hallok semmi mozgást, és még csak nem is válaszolt. Lehet rosszul lett-ijedezett az énekes- gyerünk, tőrjük be, mielőtt még nem késő!

Szegény kicsi Bill, ha tudná, hogy mennyire elkésett…Tom hátrébb lépett és berúgta az ajtót. Azt hiszem örökre bevésődött az emlékeik közé az a látvány ami ott fogadta őket. Miryam falfehéren hevert a földön, körülötte hatalmas vértócsa. Már legalább egy órája kialudt benne az élet utolsó szikrája is.

-Édes istenem…-szörnyedt el Tom- hívom a mentőket- remegő kezekkel vette elő a telefonját és máris tárcsázott is, nagyon erőlködött, hogy sikerüljön visszatartsa a könnyeit, hogy legalább beszélni tudjon a telefonba.

Bill teljesen elsápadt, ahogy meglátta élete szerelmét.Habozás nélkül rohant oda hozzá. Letérdelt Miryam mellé, és olyan szorosan ölelte magához az élettelen testet amennyire csak tudta. Remegve simogatta a lány arcát.

-Miryam, angyalom…mit csináltál? Ne, nem lehet! Nem hagyhatsz itt, nem szabad!Gyerünk Miryam, nyisd ki a szemed…küldj el a fenébe, mondd a szemembe, hogy mennyire utálsz, és hogy soha többet nem akarsz még csak látni se…csak ezt ne csináld- a sírástól folyton elcsuklott a hangja, reszketett és teljesen elfehéredett ő is – Hallasz engem? Édesem…ne, könyörgöm ne csináld ezt! Ne menj el!- folyamatosan rázogatta a lányt, simogatta, puszilta…próbálta felébreszteni. Mind hiába.

-Bill, ő már…nincs itt- szólalt meg Tom elcsukló hangon

-Nem!-csattant fel- Ne is mondj ilyet! Hallod?! Fel fog ébredni…fel kell ébredjen-ellenkezett testvérével-Szeretlek angyalom, annyira szeretlek…

De nem ébredt fel. Akárhogy könyörgött Bill, Miryam nem ébredt fel többet. Amikor a mentősök kiértek, elvitték a holt testet. Bill viszont ott maradt.Összetörve, akkora fájdalommal a szívében, amit eddig elképzelni se tudott volna. Meghalt élete szerelme, és vele együtt Billből is meghalt egy rész. Az egészért csak magát tudta okolni, ha nem csinálja azt, amit csinált, akkor ez az egész nem történik meg. Akkor most az esküvőjüket tervezgetnék, és olyan boldogok lennének, mint senki más ezen a világon.

Bocsiiiii

Mára terveztem a folytatást, de most értünk haza. Egész nap nem voltam itthon, úgyhogy sajnos nem tudtam haladni az új résszel. Holnapra megpróbálom összehozni (:

xoxo.
Nia

Sziasztooook (:

Bocsi, hogy eddig nem volt friss! Az elmúlt hét nagyon zsúfolt volt, levegőt venni alig volt időm...De most már lassult a tempó, remélhetőleg több időm jut az írásra is. Rengeteg ötletem van, csak az időm kevés ahhoz, hogy leüljek végre írni. De folyamatosan jegyzetelem őket, nehogy elfelejtsem xD

Új rész: elolvasom

További szép estét/éjszakát nektek.

xoxo
Nia.

3.Rész

1999.szeptember.1
Rég írtam neked, drága naplóm...
Ma van az ikrek szülinapja és küldtünk nekik postán ajándékot, mert már Münchenben lakunk, sajnos apunak rengeteg a dolga, és nem tudjuk meglátogatni őket. Pedig anyu megígérte, hogy a szülinapjukon elmegyünk hozzájuk. Remélem tetszik majd nekik az ajándékuk.
Most megint eszembe jutott, hogy milyen rossz volt mindenkitől elbúcsúzni és eljönni, de Ő megígérte, hogy ha nagy lesz utánam jön és együtt fogunk élni. Már alig várom. De tulajdonképpen mikortól számit valaki nagynak? Nem tudod? o.O
Azt hiszem ez az utolsó bejegyzésem, kedves naplóm. Nincs semmi jó amiről írhatnék neked, és mostmár a iskola is elkezdődött, kevesebb a szabad időm :-S De megígérem neked, hogy ha Ő eljön értem, akkor azt megírom neked!
Puszi,Serena.
......................................................................................................

Jelen

A bejárati ajtó egyenesen a nappaliba nyílik, már vártam, hogy vajon kik néznek onnan szembe velem, de nem találtam ott senkit, csak 4 hatalmas bőröndöt. Nem értem. Ezek ide is költöznek vagy mi az isten??! Becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb mentem. Az udvarról csevegés meg nevetgélés hallatszott be, anyu hangját tisztán kivettem, de a többi nem volt ismerős. Ledobtam a táskám a fotel mellé aztán kimentem az udvarra, most már igazán kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek azok a titokzatos vendégek.
Kint ültek az asztalnál üdítővel és egy halom képpel meg fotóalbummal maguk előtt.

Velem szembe láttam anyut és egy felettébb ismerős nőt, anyuval egy idős lehetett, de hirtelen nem tudtam hova tenni, nem jutott eszembe se a neve se az, hogy mikor találkozhattunk. Nekem háttal ült két srác. Hátulról nem tűnt ismerősnek egyik se. Álltam és néztem, hátha megfordul valamelyik és felismerem, de mielőtt ez megtörténhetett volna anyám kiszúrt engem és ezt hangosan meg is jegyezte...

-Serena, végre megjöttél-mosolyog, mire mindenki rám nézett. Ahogy megláttam a két srác arcát, úgy ledöbbentem, hogy szó szerint levegőt is elfelejtettem venni, de még csak pislogni se pislogtam.
- Serena, drágám! De rég láttalak-mosolyog rám anyám mellől az ismerős hölgy, akire rájöttem, hogy Simone Kaulitz az. Anyám legrégibb és legjobb barátnője, akivel azóta nem találkozott amióta elköltöztünk Magdeburgból. Vagy legalábbis én nem tudok róla – hogy megnőttél te is-közben odajött hozzám és szorosan megölelt. Én csak álltam és tűrtem a fojtogató ölelést. Igazából még mindig nem jutottam szóba...

Mikor Sim elengedett Tom egyből felugrott az asztaltól, és már ott is volt előttem és vigyorogva méregetett. Majd ő is szorosan magához ölelt. Nem ellenkeztem. Nem mintha tudtam volna, mert őszintén még mindig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és csak néztem ki a fejemből.
-Megnőttél kislány-nyom egy puszit az arcomra-rég láttalak! Azóta tényleg szépen megnőttél...-néz rajtam végig még egyszer- és a szőke is jól áll-vigyorog még jobban. Elmosolyodtam a hülye vigyorgós fején.

-Meglepetés-állt fel Bill is mosolyogva, majd odajött és nyomott egy puszit a homlokomra
-hát megleptettek...-nyögtem ki végre én is valamit.
-ez volt a célunk-kacsint rám Tom- mizujs csajszi? Rég láttunk téged
-uhm, hát én elég gyakran láttalak titeket-mosolygok- amúgy nincs semmi...minden oké, csak fura, hogy itt vagytok...
-és itt is maradunk egy ideig-mondja Bill. Mellesleg élőben még helyesebb, mint a képeken meg a TV-ben. Nem hiába, már gyerek korában is aranyos volt.
-jah, sok bepótolni valónk van-szól közbe Tom vigyorogva. Közben anyu bement Simmel kávézni, úgyhogy hármasban maradtunk. Leültünk a hintaágyba, és nosztalgiáztunk. Szép lassan feloldódott a hangulat és felszabadultan dumáltunk minden féléről ami eszünkbe jutott.
-Mellesleg- szólalt meg hirtelen Tom- nem rég tudtam meg, hogy nem is ugyanazzal a csajjal smároltam először, mint Bill... a kis buzi évekig hazudott nekem, de ez még semmi...ezen még túl tudom tenni magam, na de hogy hamarabb volt túl az első smacin, mint én...az már fáj!-sóhajt, aztán rám néz- gondolom emlékszel a kis kalandotokra a szekrényben-vigyorog egyre jobban
-Tom, te barom-vágja nyakon Bill a drága bátyát
-Ugyan már öcsi, jóformán ő volt az első nő az életedben-nevet-és nekem még csak el se mondtad, ezt meg kell beszélni...és tudjátok meg, fáj, hogy ennyi évig titokban volt...
-Szörnyű lehetett...-jegyeztem meg kuncogva
-Hát az is volt! Amíg ti a szekrényben huncutkodtattok, én addig az ágy alatt vártam, hogy Bill megtaláljon végre...
-De jó memóriád van. Bezzeg ha valamire megkérlek azt általában elfelejted...-morog Bill
-Most nem rólam van szó! Na de mindegy, ha nem akartok róla beszélni akkor nem muszáj-vigyorog-pasikkal hogy állsz? Van egy pár,mi?
-Egy pár?-nevetek- már másfél éve csak egy van...
-Micsoda mázlista a srác! Mellesleg ennek a seggfejnek is van egy lotyó barátnője....-közli Tom szemet forgatva
-Ne lotyózd Vanessát...-sóhajt fel Bill
-Pedig az! Méghozzá jó nagy....
-Elég ha Bill szereti, nem kell neked is-mosolygok
-Na ez az! Bill se szereti, nem értem miért van vele...-csattan fel-A csaj csak kihasználja...
-Te is tudod, hogy ez nem igaz...-Bill egyre mérgesebben néz az ikrére, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy elérkezett az idő a témaváltáshoz.

Egy: nem akarok hallani Bill szerelmi ügyeiről, kettő: nem szeretném ha egymásnak esnének itt helyben, mert közöttük ülök , és nem akarok én is hadi sérült lenni.

-Szerintem hagyjuk ezt...Inkább meséljetek, milyen a sztár élet?
-Imádom-vágja rá egyből Tom
-Néha azért hiányzik a nyugalom-Bill

Egész estig kint ültünk és beszélgettünk, csomót meséltek a turnékról meg hogy hány helyen jártak már, és hogy mennyi mindent elértek már. Tetszett a lelkesedésük, legalábbis Tomé, Bill mintha már belefáradt volna. Azután engem is kifaggattak a barátommal kapcsolatban meg kb mindenről amit el lehet képzelni, és közölték , hogy feltett szándékuk bepótolni.
Viszont éjfél körül Tom úgy gondolta, hogy ő már túl fáradt, úgyhogy elvonult az egyik vendégszobába aludni. Mi pedig Billel kettesben maradtunk...

Hali!

Újra itt a második résszel! Tudom, hogy kicsit késtem vele, de mentségemre szóljon, hogy el voltam utazva, és nem volt internetem. Ezután megpróbálok gyakrabban frissíteni, meg még javítani valóm is van az oldalon, úgyhogy azzal is haladnom kell lassan.

Itt az Új rész:
elolvasom

Jó szórakozást hozzá! A commenteket pedig várom (:

puszi,
Nia.

2.Rész

1999.június 13.

Kedves naplóm,

Ez borzalmas. Alig tudom elhinni, rettenetes hírem van. Már annyit sírtam, hogy a szemeim bedagadtak és tiszta pirosak lettek. Képzeld el ELKÖLTÖZÜNK, ez szőrnyű L Ma mondta anyu, hogy apu új munkát kapott Münchenben és odaköltözünk, már a jövő héten .Itt akarok maradni L Hiányozni fog a ház, az osztálytársaim,a barátnőim, az ikrek..és főleg Ő :-S

Most pedig megyek és álomba sírom magam,

Puszil: Serena

.....................................................................................

Jelen

Meglepett anyu izgatottsága a dologgal kapcsolatban, általában minden hétvégén van valamilyen családi vagy baráti összejövetel nálunk, úgyhogy nem értem, miért kivételes a holnapi. De jó, hogy szólt. Később fogok haza jönni, utálom az idióta bájcsevelyt a rég nem látott rokonokkal meg anyámék barátainak a gyerekeivel, akiket persze muszáj szórakoztatnom amíg a „ felnőttek ” rendesen kibeszélnek mindent, engem is beleértve.

-Igen? Kik?És miért vagy ennyire izgatott?-leültem mellé a kanapéra- majdnem minden héten jön valaki, azt hittem már hozzá szoktál a vendégekhez...

-Igen, de ez most más! Most hozzád jönnek-mosolyog- Nem mondom el, hogy kik azok. Meglepetés. Meglepnek szülinapod alkalmából

-Utálom a meglepetéseket.....

-Óh, hidd el drágám, őket nem fogod utálni-megsimogatta az arcom, majd kivonult a konyhába.

De mégis kik jönnek holnap ide? Legalább célozgathatott volna, hogy legyen valami halvány sejtésem...de így. Tudja mindenki, hogy utálom a meglepiket és nem is tudok nekik örülni, ha azok az akárkik egy kicsit is ismernének, akkor nem így akarnának szülinapomon meglepit okozni, hanem nem akarnának sehogy se....de várjunk már, nem is holnap lesz a születésnapom, akkor meg mit akarnak itt? Miért nem jönnek akkor amikor van? Vagy még csak azt se tudják pontosan, hogy mikor születtem, csak úgy nagyjából...Hát kapják be, nem is vagyok rájuk kiváncsi.

Na jó, lehet hülye vagyok, hogy azt se tudom kikről meg miről van szó és egyből elítélem őket meg szidom a fajtájukat. D e hát akkor is igazam van, hogy képzelik, hogy csak úgy beállitanak hozzám(!!!), és ha más programom lenne holnap délutánra?Azt hiszik lemondanám miattuk? Jó, tudom, hogy nincs, de lehetne....sőt, lesz is, biztos vagyok benne, hogy Jeremy vagy Lara kitalál valamit holnapra is, és akkor biztos, hogy nem fogom lemondani, csak azért, hogy időben haza érjek, mert pár tudom is én kicsoda úgy gondolta, hogy ide tolja a nagy seggét, hogy engem baszogasson. Ááááh.

Nagyjából egész délután ezen filóztam, kíváncsi lettem, hogy kiket vár ennyire anyu, és hogy miért mondja el fél óránként, hogy holnap jönnek végre. Rejtély.

Másnap reggel suliba menet elmeséltem Larának, hogy ma ismeretlen látogatóim lesznek. Negyedik óra után anyám írt egy smst, hogy suli után siessek haza, mert már megjöttek. Alig várom, tényleg...rohanok. Suli után azért meg elmentem a többiekkkel a Mc Donald’s-ba kajálni, ráérnek várni azok a rejtélyes vendégek, amíg haza nem érek. Mert én aztán ráérek haza menni. Nem sietős a dolgom.

Kajálás közben eldumáltuk az időt, úgyhogy valamikor 6 után indultam haza. Anyu közben kismilliószor hivott és smst is írt, hogy menjek haza. Haza fele csak nem tudtam kiverni a fejemből, hogy vajon kik jöttek. Rokonok biztos nem, azokkal tartom a kapcsolatot és azok majd szombaton jönnek családi szülinapi ebédre. Barátok se, az összes barátom itt lakik Münchenben.

Ahogy közeledtem a házunkhoz, feltünt az ismeretlen autó a garázs előtt. Egy fehér audi Q7-es volt. Ezek szerint, nem valami suttyó parasztok lehetnek, ha ilyenre telik nekik. Egy pár percig kint álltam a ház előtt, majd mély levegőt vettem és bementem...

Szereplők

Serena

Lara

Bill

Tom

Vanessa

Jeremy


Andreas


Georg


Gustav

Hello World!

Üdv a blogomon! Azért csináltam ezt az oldalt, hogy megoszthassam veletek a története(i)met. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e nektek amiket írok. Kérlek írjatok megjegyzéseket is, az építő jellegű kritikákat is szívesen fogadom (:

1. Rész: elolvasom

Mielőtt bárki, bármivel meggyanúsítana, leszögezem, hogy az ÖSSZES történek fikció, tehát nincs valós háttere, semmi közöm a Tokio Hotel tagjaihoz, a blog kizárólag szórakoztatás céljából jött létre!

1. Rész

Serena Hamilton vagyok, egy 17 éves lány a németországi Münchenből. Nem vagyok milliomos, a szüleim nem hírességek, és a suliban se én vagyok a legnépszerűbb csaj. A két legfontosabb személy az életemben Laura, aki olyan mintha a testvérem lenne, mindent tudunk egymásról, és Jeremy a barátom, akivel másfél éve együtt vagyunk. Az én történetem nem a New York-i Upper East Side-on játszódik, és nem feltétlenül végződik Happy End-el, mint a Hollywood-i tündérmesék. Szerencsére az én életem totál normális , mint bárki mássé...legalábbis az volt...

1999.június.7.

Kedves naplóm,

Annyira, de annyira jó volt a mai nap. Ma átjöttek az ikrek az anyukájukkal, mert hát az ő anyjuk nagyon jó baratnője az enyémnek, és mindig pletykának, és hogy ne unatkozzunk, elkezdtünk hárman bújócskázni. Először én kellett elbújjak. A nagyszekrénybe bújtam, ami a szüleim hálószobájában van, és lapultam, hogy minnél később találjanak rám. Már régóta ott kuksoltam, mikor hirtelen kinyílt a szekrény ajtó és tudod ki ( még mindig nem akarok neveket írni, nehogy valaki elolvassa és tudja, kiről van szó :S te tudod,hogy ki Ő, és ennyi elég :D ) vigyorgott rám, büszke volt magára, hogy megtalált.

Épp készültem, kimászni de visszatolt és bemászott mellém. Én mondom, kedves naplóm, nagyon meglepődtem, és el nem tudtam képzelni, hogy mit akar ez a bolond ott a szekrényben. Kapaszkodj meg, mert el se fogod hinni amit most mondok: szájon puszilt!!!! El tudod hinni? Nyomott egy hosszú puszit a számra és csókolóztunk is,pont mint a nagyok a filmekben (nagy lány lettem :D ) és azt mondta, hogy az összes lány közül akit ismer, én tetszek neki a legjobban, és ha felnövünk feleségül vesz és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Mindig tudtam, hogy ő az én hercegem! Azt hiszem ma vele fogok álmodni :D

Hűű de sokat írtam, megyek is fürödni aztán alszok, mert már késő van! Jó éjt, drága naplóm!

Puszi, Serena.

Jelen ( 2010 )

-Serena? Hahó, ébredj már! Serena, süket vagy?!- rázogat mérgesen Lara, a legjobb barátnőm. Legjobb?! Hát nem ilyenkor… – megint elkésünk….és megint ki miatt? Miattad!!!

- Nem szalad el az iskola-nyújtózkodom, aztán álmosan nézek az egyre idegesebb barátnőmre, kivánacsi vagyok mikor robban már fel – vicces vagy, amikor ilyen piros a fejed- nevetek

- Kackac…-morog- na,kelj fel, tussolj, öltözz és menjünk…és legyél szíves sietni- az utolsó szót lassabban mondta, hátha jobban felfogom.

-Igenis főnök-kuncogok, majd nagy nehezen felállok az ágyból és elvonulok a fürdőszobába. Egy gyors zuhany meg az egyébb reggeli teendők, után felőltözve, teljes harci díszbe álltam Lara előtt

-Na végre! mehetünk?- ahogy kimondja felpattan az ágyról és már fogja is a táskáját

-Ha azt mondom, hogy nem akkor maradunk itthon? Semi kedvem megírni azt a matek dogát….megint nem értek semmit, és nem matekkel töltöttem a hétvégém. Nem is értem miért ég a segged, hogy suliba mehess…Ja, de! Csak nem Adam miatt sietsz ennyire?

- Nem! Hülye vagy? Dehogy is...A mateket meg leszarom, csináld te is ezt! Majd lemásoljuk Amandáról és amúgyis gondolj inkább arra, hogy jövő héten szülinapod lesz, még hozzá a tizennyolcadik….apáááám, mekkora bulit csapunk. Utána egy hétig mindenki detoxon lesz- vigyorog- alig várom

-Ne is mondd, nem tudom, hogy fogom kibírni, még ezt a hetet! Mintha ezerszer lassabban telne, mint máskor.

-El fog telni az előkészületekkel, ne aggódj-vigyorog

Suliba menet végig a szülinapi bulimat tervezgettük, nagyot kell ütnie. Végülis csak egyszer lesz 18 az embert, és azt az egyet rendesen meg kell ünnepelni. Úgy, hogy mindenki emlékezzen rá egy életen át, vagy ha mindenki nem is, de legalább én meg Lara. Nem tudom, miért hisztériázott ez a csitri, mert nem hogy nem késtünk el az első óránkról, de pár perccel még hamarabb is értünk be a suliba. Megírtuk azt az átkozott matekot, mázlim volt mert tudtam másolni eleget. A többi órát is túl éltük, suli után pedig, a szokásos helyünkön, a parkban talalálkoztunk a többiekkel, akik már ott vártak ránk.

-Sziasztok-köszönt Adam, Jeremyvel a padon ültek a többiek pedig kicsit arrébb a szőkőkútnál hűsítették magukat

-Végre ide értettek! Nem úgy volt, hogy leléptek utolsó óráról?-Jeremy az ölébe húzott, majd egy puszit nyomott a számra

- Nem, nem úgy volt. Ha anyám megint elkap, hogy lógtam óraról, akkor nekem végem van...-sóhajtottam gond terhelten

-ejj, ez a szülői szigor-vigyorog Adam- na, és minden készen áll a nagy partydra?

-nem épp...De szombat estére minden meg lesz!

-nagykorú lesz a barátnőm-vigyorog Jeremy- vége a pedofil pályafutásomnak...-mondta tetettett szomorúsággal

-Óóó, te szegény! remélem azért meg szeretni fogsz...

-háááát-vigyorog- még jobban, mint eddig-mosolyog édesen

-én is így gondoltam-nyomtam egy puszit a szájára

-el ne csöppenjetek már! Serena, remélem hívtál pár dögös pipit, legyen kikkel szórakozzak ha elaposodna a hangulat-ahogy végig mondta, megjelent az arcán az a tipikus Adam féle kaján vigyor, valamiért nem szeretném tudni, hogy mire gondol per pillanat

-idióta, csak erre tudsz gondolni....-Lara karbatett kezekkel, féltékenyen néz ra

-ugyan bébi, tudod hogy te is bármikor beszállhatsz- ennek hallattán a barátnőm reakciója csak egy lemondó sóhajtás volt. Egyszer már jártak, de nem volt hosszú távú a kapcsolat, Adam szabad léleknek tartja magát, és emiatt nem bírja a kötöttségekkel járó kapcsolatot, meg azt se, hogy egyszerre csak egy csajt dugjon, úgyhogy szakítottak, de Lara még mindig reménykedik benne, hogy menni fog a dolog kettőjük között.

Egy ideig kint voltunk a parkban, aztán úgy döntöttem haza megyek. Jeremy haza kisért, az ajtóban elbúcsúztunk, hisz holnap délutánig megint nem látjuk egymást. Aztán bementem a házba, anyu a nappaliban várt rám, nagyon izgatott volt....

-El se fogod hinni, kik jönnek holnap látogatóba- mosolyog rám anyu