1. Rész

Serena Hamilton vagyok, egy 17 éves lány a németországi Münchenből. Nem vagyok milliomos, a szüleim nem hírességek, és a suliban se én vagyok a legnépszerűbb csaj. A két legfontosabb személy az életemben Laura, aki olyan mintha a testvérem lenne, mindent tudunk egymásról, és Jeremy a barátom, akivel másfél éve együtt vagyunk. Az én történetem nem a New York-i Upper East Side-on játszódik, és nem feltétlenül végződik Happy End-el, mint a Hollywood-i tündérmesék. Szerencsére az én életem totál normális , mint bárki mássé...legalábbis az volt...

1999.június.7.

Kedves naplóm,

Annyira, de annyira jó volt a mai nap. Ma átjöttek az ikrek az anyukájukkal, mert hát az ő anyjuk nagyon jó baratnője az enyémnek, és mindig pletykának, és hogy ne unatkozzunk, elkezdtünk hárman bújócskázni. Először én kellett elbújjak. A nagyszekrénybe bújtam, ami a szüleim hálószobájában van, és lapultam, hogy minnél később találjanak rám. Már régóta ott kuksoltam, mikor hirtelen kinyílt a szekrény ajtó és tudod ki ( még mindig nem akarok neveket írni, nehogy valaki elolvassa és tudja, kiről van szó :S te tudod,hogy ki Ő, és ennyi elég :D ) vigyorgott rám, büszke volt magára, hogy megtalált.

Épp készültem, kimászni de visszatolt és bemászott mellém. Én mondom, kedves naplóm, nagyon meglepődtem, és el nem tudtam képzelni, hogy mit akar ez a bolond ott a szekrényben. Kapaszkodj meg, mert el se fogod hinni amit most mondok: szájon puszilt!!!! El tudod hinni? Nyomott egy hosszú puszit a számra és csókolóztunk is,pont mint a nagyok a filmekben (nagy lány lettem :D ) és azt mondta, hogy az összes lány közül akit ismer, én tetszek neki a legjobban, és ha felnövünk feleségül vesz és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Mindig tudtam, hogy ő az én hercegem! Azt hiszem ma vele fogok álmodni :D

Hűű de sokat írtam, megyek is fürödni aztán alszok, mert már késő van! Jó éjt, drága naplóm!

Puszi, Serena.

Jelen ( 2010 )

-Serena? Hahó, ébredj már! Serena, süket vagy?!- rázogat mérgesen Lara, a legjobb barátnőm. Legjobb?! Hát nem ilyenkor… – megint elkésünk….és megint ki miatt? Miattad!!!

- Nem szalad el az iskola-nyújtózkodom, aztán álmosan nézek az egyre idegesebb barátnőmre, kivánacsi vagyok mikor robban már fel – vicces vagy, amikor ilyen piros a fejed- nevetek

- Kackac…-morog- na,kelj fel, tussolj, öltözz és menjünk…és legyél szíves sietni- az utolsó szót lassabban mondta, hátha jobban felfogom.

-Igenis főnök-kuncogok, majd nagy nehezen felállok az ágyból és elvonulok a fürdőszobába. Egy gyors zuhany meg az egyébb reggeli teendők, után felőltözve, teljes harci díszbe álltam Lara előtt

-Na végre! mehetünk?- ahogy kimondja felpattan az ágyról és már fogja is a táskáját

-Ha azt mondom, hogy nem akkor maradunk itthon? Semi kedvem megírni azt a matek dogát….megint nem értek semmit, és nem matekkel töltöttem a hétvégém. Nem is értem miért ég a segged, hogy suliba mehess…Ja, de! Csak nem Adam miatt sietsz ennyire?

- Nem! Hülye vagy? Dehogy is...A mateket meg leszarom, csináld te is ezt! Majd lemásoljuk Amandáról és amúgyis gondolj inkább arra, hogy jövő héten szülinapod lesz, még hozzá a tizennyolcadik….apáááám, mekkora bulit csapunk. Utána egy hétig mindenki detoxon lesz- vigyorog- alig várom

-Ne is mondd, nem tudom, hogy fogom kibírni, még ezt a hetet! Mintha ezerszer lassabban telne, mint máskor.

-El fog telni az előkészületekkel, ne aggódj-vigyorog

Suliba menet végig a szülinapi bulimat tervezgettük, nagyot kell ütnie. Végülis csak egyszer lesz 18 az embert, és azt az egyet rendesen meg kell ünnepelni. Úgy, hogy mindenki emlékezzen rá egy életen át, vagy ha mindenki nem is, de legalább én meg Lara. Nem tudom, miért hisztériázott ez a csitri, mert nem hogy nem késtünk el az első óránkról, de pár perccel még hamarabb is értünk be a suliba. Megírtuk azt az átkozott matekot, mázlim volt mert tudtam másolni eleget. A többi órát is túl éltük, suli után pedig, a szokásos helyünkön, a parkban talalálkoztunk a többiekkel, akik már ott vártak ránk.

-Sziasztok-köszönt Adam, Jeremyvel a padon ültek a többiek pedig kicsit arrébb a szőkőkútnál hűsítették magukat

-Végre ide értettek! Nem úgy volt, hogy leléptek utolsó óráról?-Jeremy az ölébe húzott, majd egy puszit nyomott a számra

- Nem, nem úgy volt. Ha anyám megint elkap, hogy lógtam óraról, akkor nekem végem van...-sóhajtottam gond terhelten

-ejj, ez a szülői szigor-vigyorog Adam- na, és minden készen áll a nagy partydra?

-nem épp...De szombat estére minden meg lesz!

-nagykorú lesz a barátnőm-vigyorog Jeremy- vége a pedofil pályafutásomnak...-mondta tetettett szomorúsággal

-Óóó, te szegény! remélem azért meg szeretni fogsz...

-háááát-vigyorog- még jobban, mint eddig-mosolyog édesen

-én is így gondoltam-nyomtam egy puszit a szájára

-el ne csöppenjetek már! Serena, remélem hívtál pár dögös pipit, legyen kikkel szórakozzak ha elaposodna a hangulat-ahogy végig mondta, megjelent az arcán az a tipikus Adam féle kaján vigyor, valamiért nem szeretném tudni, hogy mire gondol per pillanat

-idióta, csak erre tudsz gondolni....-Lara karbatett kezekkel, féltékenyen néz ra

-ugyan bébi, tudod hogy te is bármikor beszállhatsz- ennek hallattán a barátnőm reakciója csak egy lemondó sóhajtás volt. Egyszer már jártak, de nem volt hosszú távú a kapcsolat, Adam szabad léleknek tartja magát, és emiatt nem bírja a kötöttségekkel járó kapcsolatot, meg azt se, hogy egyszerre csak egy csajt dugjon, úgyhogy szakítottak, de Lara még mindig reménykedik benne, hogy menni fog a dolog kettőjük között.

Egy ideig kint voltunk a parkban, aztán úgy döntöttem haza megyek. Jeremy haza kisért, az ajtóban elbúcsúztunk, hisz holnap délutánig megint nem látjuk egymást. Aztán bementem a házba, anyu a nappaliban várt rám, nagyon izgatott volt....

-El se fogod hinni, kik jönnek holnap látogatóba- mosolyog rám anyu