2.Rész

1999.június 13.

Kedves naplóm,

Ez borzalmas. Alig tudom elhinni, rettenetes hírem van. Már annyit sírtam, hogy a szemeim bedagadtak és tiszta pirosak lettek. Képzeld el ELKÖLTÖZÜNK, ez szőrnyű L Ma mondta anyu, hogy apu új munkát kapott Münchenben és odaköltözünk, már a jövő héten .Itt akarok maradni L Hiányozni fog a ház, az osztálytársaim,a barátnőim, az ikrek..és főleg Ő :-S

Most pedig megyek és álomba sírom magam,

Puszil: Serena

.....................................................................................

Jelen

Meglepett anyu izgatottsága a dologgal kapcsolatban, általában minden hétvégén van valamilyen családi vagy baráti összejövetel nálunk, úgyhogy nem értem, miért kivételes a holnapi. De jó, hogy szólt. Később fogok haza jönni, utálom az idióta bájcsevelyt a rég nem látott rokonokkal meg anyámék barátainak a gyerekeivel, akiket persze muszáj szórakoztatnom amíg a „ felnőttek ” rendesen kibeszélnek mindent, engem is beleértve.

-Igen? Kik?És miért vagy ennyire izgatott?-leültem mellé a kanapéra- majdnem minden héten jön valaki, azt hittem már hozzá szoktál a vendégekhez...

-Igen, de ez most más! Most hozzád jönnek-mosolyog- Nem mondom el, hogy kik azok. Meglepetés. Meglepnek szülinapod alkalmából

-Utálom a meglepetéseket.....

-Óh, hidd el drágám, őket nem fogod utálni-megsimogatta az arcom, majd kivonult a konyhába.

De mégis kik jönnek holnap ide? Legalább célozgathatott volna, hogy legyen valami halvány sejtésem...de így. Tudja mindenki, hogy utálom a meglepiket és nem is tudok nekik örülni, ha azok az akárkik egy kicsit is ismernének, akkor nem így akarnának szülinapomon meglepit okozni, hanem nem akarnának sehogy se....de várjunk már, nem is holnap lesz a születésnapom, akkor meg mit akarnak itt? Miért nem jönnek akkor amikor van? Vagy még csak azt se tudják pontosan, hogy mikor születtem, csak úgy nagyjából...Hát kapják be, nem is vagyok rájuk kiváncsi.

Na jó, lehet hülye vagyok, hogy azt se tudom kikről meg miről van szó és egyből elítélem őket meg szidom a fajtájukat. D e hát akkor is igazam van, hogy képzelik, hogy csak úgy beállitanak hozzám(!!!), és ha más programom lenne holnap délutánra?Azt hiszik lemondanám miattuk? Jó, tudom, hogy nincs, de lehetne....sőt, lesz is, biztos vagyok benne, hogy Jeremy vagy Lara kitalál valamit holnapra is, és akkor biztos, hogy nem fogom lemondani, csak azért, hogy időben haza érjek, mert pár tudom is én kicsoda úgy gondolta, hogy ide tolja a nagy seggét, hogy engem baszogasson. Ááááh.

Nagyjából egész délután ezen filóztam, kíváncsi lettem, hogy kiket vár ennyire anyu, és hogy miért mondja el fél óránként, hogy holnap jönnek végre. Rejtély.

Másnap reggel suliba menet elmeséltem Larának, hogy ma ismeretlen látogatóim lesznek. Negyedik óra után anyám írt egy smst, hogy suli után siessek haza, mert már megjöttek. Alig várom, tényleg...rohanok. Suli után azért meg elmentem a többiekkkel a Mc Donald’s-ba kajálni, ráérnek várni azok a rejtélyes vendégek, amíg haza nem érek. Mert én aztán ráérek haza menni. Nem sietős a dolgom.

Kajálás közben eldumáltuk az időt, úgyhogy valamikor 6 után indultam haza. Anyu közben kismilliószor hivott és smst is írt, hogy menjek haza. Haza fele csak nem tudtam kiverni a fejemből, hogy vajon kik jöttek. Rokonok biztos nem, azokkal tartom a kapcsolatot és azok majd szombaton jönnek családi szülinapi ebédre. Barátok se, az összes barátom itt lakik Münchenben.

Ahogy közeledtem a házunkhoz, feltünt az ismeretlen autó a garázs előtt. Egy fehér audi Q7-es volt. Ezek szerint, nem valami suttyó parasztok lehetnek, ha ilyenre telik nekik. Egy pár percig kint álltam a ház előtt, majd mély levegőt vettem és bementem...