3.Rész

1999.szeptember.1
Rég írtam neked, drága naplóm...
Ma van az ikrek szülinapja és küldtünk nekik postán ajándékot, mert már Münchenben lakunk, sajnos apunak rengeteg a dolga, és nem tudjuk meglátogatni őket. Pedig anyu megígérte, hogy a szülinapjukon elmegyünk hozzájuk. Remélem tetszik majd nekik az ajándékuk.
Most megint eszembe jutott, hogy milyen rossz volt mindenkitől elbúcsúzni és eljönni, de Ő megígérte, hogy ha nagy lesz utánam jön és együtt fogunk élni. Már alig várom. De tulajdonképpen mikortól számit valaki nagynak? Nem tudod? o.O
Azt hiszem ez az utolsó bejegyzésem, kedves naplóm. Nincs semmi jó amiről írhatnék neked, és mostmár a iskola is elkezdődött, kevesebb a szabad időm :-S De megígérem neked, hogy ha Ő eljön értem, akkor azt megírom neked!
Puszi,Serena.
......................................................................................................

Jelen

A bejárati ajtó egyenesen a nappaliba nyílik, már vártam, hogy vajon kik néznek onnan szembe velem, de nem találtam ott senkit, csak 4 hatalmas bőröndöt. Nem értem. Ezek ide is költöznek vagy mi az isten??! Becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb mentem. Az udvarról csevegés meg nevetgélés hallatszott be, anyu hangját tisztán kivettem, de a többi nem volt ismerős. Ledobtam a táskám a fotel mellé aztán kimentem az udvarra, most már igazán kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek azok a titokzatos vendégek.
Kint ültek az asztalnál üdítővel és egy halom képpel meg fotóalbummal maguk előtt.

Velem szembe láttam anyut és egy felettébb ismerős nőt, anyuval egy idős lehetett, de hirtelen nem tudtam hova tenni, nem jutott eszembe se a neve se az, hogy mikor találkozhattunk. Nekem háttal ült két srác. Hátulról nem tűnt ismerősnek egyik se. Álltam és néztem, hátha megfordul valamelyik és felismerem, de mielőtt ez megtörténhetett volna anyám kiszúrt engem és ezt hangosan meg is jegyezte...

-Serena, végre megjöttél-mosolyog, mire mindenki rám nézett. Ahogy megláttam a két srác arcát, úgy ledöbbentem, hogy szó szerint levegőt is elfelejtettem venni, de még csak pislogni se pislogtam.
- Serena, drágám! De rég láttalak-mosolyog rám anyám mellől az ismerős hölgy, akire rájöttem, hogy Simone Kaulitz az. Anyám legrégibb és legjobb barátnője, akivel azóta nem találkozott amióta elköltöztünk Magdeburgból. Vagy legalábbis én nem tudok róla – hogy megnőttél te is-közben odajött hozzám és szorosan megölelt. Én csak álltam és tűrtem a fojtogató ölelést. Igazából még mindig nem jutottam szóba...

Mikor Sim elengedett Tom egyből felugrott az asztaltól, és már ott is volt előttem és vigyorogva méregetett. Majd ő is szorosan magához ölelt. Nem ellenkeztem. Nem mintha tudtam volna, mert őszintén még mindig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és csak néztem ki a fejemből.
-Megnőttél kislány-nyom egy puszit az arcomra-rég láttalak! Azóta tényleg szépen megnőttél...-néz rajtam végig még egyszer- és a szőke is jól áll-vigyorog még jobban. Elmosolyodtam a hülye vigyorgós fején.

-Meglepetés-állt fel Bill is mosolyogva, majd odajött és nyomott egy puszit a homlokomra
-hát megleptettek...-nyögtem ki végre én is valamit.
-ez volt a célunk-kacsint rám Tom- mizujs csajszi? Rég láttunk téged
-uhm, hát én elég gyakran láttalak titeket-mosolygok- amúgy nincs semmi...minden oké, csak fura, hogy itt vagytok...
-és itt is maradunk egy ideig-mondja Bill. Mellesleg élőben még helyesebb, mint a képeken meg a TV-ben. Nem hiába, már gyerek korában is aranyos volt.
-jah, sok bepótolni valónk van-szól közbe Tom vigyorogva. Közben anyu bement Simmel kávézni, úgyhogy hármasban maradtunk. Leültünk a hintaágyba, és nosztalgiáztunk. Szép lassan feloldódott a hangulat és felszabadultan dumáltunk minden féléről ami eszünkbe jutott.
-Mellesleg- szólalt meg hirtelen Tom- nem rég tudtam meg, hogy nem is ugyanazzal a csajjal smároltam először, mint Bill... a kis buzi évekig hazudott nekem, de ez még semmi...ezen még túl tudom tenni magam, na de hogy hamarabb volt túl az első smacin, mint én...az már fáj!-sóhajt, aztán rám néz- gondolom emlékszel a kis kalandotokra a szekrényben-vigyorog egyre jobban
-Tom, te barom-vágja nyakon Bill a drága bátyát
-Ugyan már öcsi, jóformán ő volt az első nő az életedben-nevet-és nekem még csak el se mondtad, ezt meg kell beszélni...és tudjátok meg, fáj, hogy ennyi évig titokban volt...
-Szörnyű lehetett...-jegyeztem meg kuncogva
-Hát az is volt! Amíg ti a szekrényben huncutkodtattok, én addig az ágy alatt vártam, hogy Bill megtaláljon végre...
-De jó memóriád van. Bezzeg ha valamire megkérlek azt általában elfelejted...-morog Bill
-Most nem rólam van szó! Na de mindegy, ha nem akartok róla beszélni akkor nem muszáj-vigyorog-pasikkal hogy állsz? Van egy pár,mi?
-Egy pár?-nevetek- már másfél éve csak egy van...
-Micsoda mázlista a srác! Mellesleg ennek a seggfejnek is van egy lotyó barátnője....-közli Tom szemet forgatva
-Ne lotyózd Vanessát...-sóhajt fel Bill
-Pedig az! Méghozzá jó nagy....
-Elég ha Bill szereti, nem kell neked is-mosolygok
-Na ez az! Bill se szereti, nem értem miért van vele...-csattan fel-A csaj csak kihasználja...
-Te is tudod, hogy ez nem igaz...-Bill egyre mérgesebben néz az ikrére, én pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy elérkezett az idő a témaváltáshoz.

Egy: nem akarok hallani Bill szerelmi ügyeiről, kettő: nem szeretném ha egymásnak esnének itt helyben, mert közöttük ülök , és nem akarok én is hadi sérült lenni.

-Szerintem hagyjuk ezt...Inkább meséljetek, milyen a sztár élet?
-Imádom-vágja rá egyből Tom
-Néha azért hiányzik a nyugalom-Bill

Egész estig kint ültünk és beszélgettünk, csomót meséltek a turnékról meg hogy hány helyen jártak már, és hogy mennyi mindent elértek már. Tetszett a lelkesedésük, legalábbis Tomé, Bill mintha már belefáradt volna. Azután engem is kifaggattak a barátommal kapcsolatban meg kb mindenről amit el lehet képzelni, és közölték , hogy feltett szándékuk bepótolni.
Viszont éjfél körül Tom úgy gondolta, hogy ő már túl fáradt, úgyhogy elvonult az egyik vendégszobába aludni. Mi pedig Billel kettesben maradtunk...